Nekem olyan férfi kell, aki nem csak a családi állapotomat, hanem az egész életemet megváltoztatja.

Szeretlek, még akkor is, amikor megtudnálak fojtani egy kanál vízben.

Emlékszem a legelső találkozásunkra, a legelső mosolyodra, ami miattam történt, a legelső kézfogásunkra, a legelső ölelésre, a legelső csókunkra, a legelső szeretlekre, a legelső emlékezetes közös napunkra. Ezek életem legszebb és legboldogabb emlékei.

Ha valamit nem zárunk le megfelelően, ott mindig nyitva marad egy ajtó, egy megbúvó lehetőség, egy esély arra, hogy minden ugyanott folytatódjon, ahol abbamaradt.

Nem vagyok olyan lány, aki ezer srácot megkaphat. Inkább, aki ezret eldobna egyért.

Lehet, hogy mi többet veszekszünk, mint mások, de jobban is szeretjük egymást.

A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogyis. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak fel a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. Amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég ha csak a válladba fúrják a fejüket. Elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget.

Az igazi fájdalom néma. A könny és a kiáltás már a megkönnyebbülés.

Írhatsz neki, mosolyoghatsz rá, de a kezét én fogom és a szíve is az enyém.

Egész életemben arra vártam, hogy végre eljöjjön az igazi. Erre feltűntél te és egész más voltál, mint akit vártam, mert te cinikus vagy és mogorva, lehetetlen alak. De az az igazság, hogy a veszekedéseinknél jobb dolog sosem történt velem.

Utálom azt a pillanatot, amikor még itt vagy, de már tudom, hogy elmész.

A nők többet gondolkodnak azon, hogy min gondolkodnak a férfiak, mint amennyit a pasik egyáltalán gondolkodnak.

Ő szereti a bolondságaimat és szereti, ha smink nélkül, kócosan ülök az ölében. Nem mindenre csak bólogat, hanem megmondja a véleményét, mert nem csak rólam szól a kapcsolatunk, hanem kettőnkről. Nem szégyelli, ha velem látják őt mások és nem érdekli, hogy mit gondolnak rólunk. Nem mondogatjuk azt nyilvánosan egymásnak, hogy így szeretlek, úgy szeretlek meg hogy örökre. Mert, aki ezt teszi, az nem gondolja komolyan. Mi, ha egymás szemébe nézünk, akkor tudjuk, hogy örökre együtt leszünk, ehhez nem kellenek szavak.

Az élet kegyetlen játékokra képes. A szeretet és a ragaszkodás pedig a cinkosai.

Te voltál a karomon a többletizom.

Vagy magától beszél egy találkozás, rögtön az első pillanatban vagy hiábavaló minden beszéd.

A lányok többsége nem azért sír a Titanicon, mert elsüllyed, hanem mert a barátjuk sosem fogja őket úgy szeretni, mint ahogy Jack Rose-t.

 

Talán nem a legelső percben történik, de miután meglátta a férfit, a nő tíz percen belül pontosan tudja, hogy kicsoda vagy legalábbis mit jelenthet számára, szíve mélyén az is eldőlt, hogy bele fog-e szeretni.

A szerelem az szerelem. Nincs mit megfejteni rajta, mert úgy sem lehet megfejteni. Engedd, hogy megtörténjen, ennyi.

Egyszer majd eljön a nap, amikor a szíved konfliktusba kerül a büszkeségeddel. Olyan véres és olyan heves harc lesz, amilyen csak az igaz szerelemért vívott háború lehet.

A szerelem az, amikor az élete utolsó levegőjét veszi és azt mondja, hogy boldog vagyok, hogy megmutattad nekem, hogy mi a szerelem. Ezt veled szeretném átélni.

Ha egy fiú sír egy lány után, soha többé nem fog úgy szeretni mást.

- Fogd meg a kezem.

- Miért?

- Mert szerelmes vagyok beléd.

A férfit talán nem arról ítélik meg, hogy vele vagy-e, de téged mindig arról a férfiról fognak megítélni, akivel vagy.

Akkor jött az életembe, amikor a legnagyobb szükségem volt rá és egyből beleszerettem.

Igazán szerelmes az az ember, aki fel tud izgatni a homlokod csókolásával vagy a szemedbe mosolyog, vagy egyszerűen csak bámul maga elé.

A valóság soha nem ismétli meg önmagát. Soha nem nyerjük vissza ugyanazt a dolgot, amit egyszer elvesztettünk.

Kuszák az érzéseim, de ennek ellenére tudom, hogy nagyon szeretlek.

Ki találta ki, hogy könnyű elmondani az igazat? Már ez is hazugság.

Egy kapcsolatot akkor is meg kell próbálni, ha nincs értelme, hisz abból születnek az igaz szerelmek.

- Mindig csak én bénázok. Te nem akarsz egyszer elesni?

- Majd, amikor megkérem a kezed, akkor térdre borulok.

Meglátod, megtetszik, beleszeretsz, pár év múltán is ugyan úgy szereted, akárhányszor törte össze a szíved, akárhányszor alázott meg, te még ezek után is szereted. Ezt nevezik szerelemnek.

- Tudod, mi a legjobb abban, ha egy pár évvel fiatalabb lány szeret téged?

- Mi?

- Az, hogy tiszta szívből szeret.

- Tudod, mi a legjobb abban, ha egy pár évvel idősebb férfi szeret téged?

- Mi?

- Az, hogy a szándékai komolyak.

Párválasztásnál, ha az érzelmeid alapján választasz, sokkal gazdagabb leszel.

Legszebb szerelem az, amikor a párodban megtalálod a barátot, aki humoros és lehet vele nevetni. A testvért, aki megvéd, ha kell és a szülőt, aki egy kicsit szid, de te vagy a szeme fénye.

Nem vagyok féltékeny típus, csak emlékszem rá, hogy mi is barátokként kezdtük.

Elég ironikus, hogy az életben, az az ember, aki kihozza belőled a legjobbat és erőssé tesz, tulajdonképpen a gyenge pontod.

Már emlék voltam a találkozásunk pillanatában.

Tudod, mi a szerelem? Amit irántad érzek.

A nő számára nincsen más, csak egy, mindig szeret és mindig tönkremegy.

Sosem kaptam meg az egészet ebből a szerelem dologból.

A vallomások mindig megváltoztatják azt is, aki teszi és azt is, aki meghallgatja.

Ott leszek az esküvődön gyászban, feketében. Meghúzódva a templom egyik szegletében. Ott állok majd szomorúan, bús, halovány arccal. Ott hallgatom, amikor a pap összead majd azzal. Ott zokogok fájó szívvel, leborulva térdre. Ott lesz a te esküvődön a szívem temetése.

Mindig van egy pont, ahol az út ketté válik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.

A szerelmünkkel mindent elérünk, amit szeretnénk.

Ahhoz ragaszkodunk, aki rossz hozzánk.

Mondd csak, ha elkapnálak egyszer és megcsókolnám a talpadat, ugye sántikálnál egy ideig, mert félnél, hogy széttiprod a csókomat?

Mi értelme beszélgetni, ha már nem lehet megbízni a szavakban?

Dönteni könnyű. A következményekkel való együttélés a nehéz.

Van, hogy a durva szavak mögött rejtőzik a nagy érzelem.