A párna csinálta hajadra gondolok.

Áll egy férfi és egy nő egymással szemben, mint tánc előtt vagy mint a nagy pillanatokban. Amikor szinte biztos az igen, mégis kérdezni kell. Kérdezni, vágyni, szeretni kegyetlenül nehéz, mert a kérdés maga a döntés. A kérdés maga felér egy vallomással.

Elromlott. Javítani kell. Cserélni kell egy alkatrészt. De semmi baj, itt az új, ami pontosan ugyanolyan. Pontosan illeszkedik, kicseréled és máris működik ismét. Mert csereszabatos az alkatrész és máris minden olyan, mint régen. Kifogástalanul működik, de én nem. Én nem működöm más lélekkel, mert a lélek nem pótolható egy másikkal. Mert mi nem gyárban, nem sablonok alapján készültünk. Mi nem érzések nélkül működő alkotások vagyunk. Mi csodák vagyunk. Olyan csodák, amik egyediek, megismételhetetlenek és pótolhatatlanok. Olyan csodák, amik akkor tölthetik be küldetésüket, ha bennünk minden pontosan a helyén van. Ha minden és mindenki a helyén van. A rendelt helyén. Bennünk, egymásban.

Az irigység és a féltékenység azért értelmetlen és azért butaság, mivel mindenki egyedi példány, tehát összemérhetetlen, összehasonlíthatatlan.

A szerelem félelmetes. Állandóan változik és bármikor vége lehet. Ez a kockázat vele jár és mégsem akarok félni többé. Bátor akarok lenni.

Ha találsz valakit, akiért képes vagy tönkretenni az életedet, az mindig megéri.

Az embert nem az jellemzi igazán, amikor kedves, hanem amikor nem kapja meg, amit akar.

Az álmok bonyolultak. El is felejtettem, hogy a boldogság a mozaiknak csak az egyharmada. Néha olyan gyorsan rohanok az álmaim után, hogy kihagyok olyan mellékutakat, amelyek új és meglepő helyekre vezetnek. Pedig ez nem jelenti, hogy feladom az álmaimat. Nélkülük el is vesznék. Mert nincs annál csodálatosabb, amikor az egyikre rátalálsz és egy pillanatra úgy érzed, sikerült. Az a pillanat tökéletes lesz.

A boldogság az élet apróságaiból nyerhető. Nyüzsög körülöttünk. Annyit kapunk belőle, hogy minden egyes pillanatban akár duplán, akár többszörösen kiélvezhetnénk, de pechünkre valamilyen buta gondolat folyton eltereli a figyelmünket erről. Az ember hajlamos a problémáit előrébb valóként kezelni a boldogságánál.

Fel merem vállalni a gondolataimat, ennél fontosabb nem is létezik számomra. Mindent ki­mondok és mindent meg is teszek, amit csak jónak látok.

Fedezzük fel újra a saját életünket, a saját útjainkat, tegyünk új dolgokat és találkozzunk új emberekkel, de közben a régi dolgokat se feledjük, hanem ötvözzük a jelennel.

Húsvét. Feltámadás, élet, szabadság. A lélek szabadsága. Egy örömünnep. A tavasz kezdete, az új élet kezdete. Nekem is az. Most az. Mert számomra is feltámadás. A lelkemé. Aki most újra él, boldog, szárnyal. Igen, ez a húsvét most valóban húsvét. Napsütés van, tavasz, felszabadultság. Igazi feltámadás van. Élet van. Te vagy az én húsvétom.

Igazán fantasztikus, hogy meghallgatod a másikat és támogatod, ha bajba kerül, de mi van akkor, ha a másiknak nem támogatásra van szüksége? Mi van akkor, ha ölelő karokra van szüksége vagy valami ilyesmire?

Inkább bántson meg egyszer az igazság, mint nyugtasson meg a hazugság.

A szerelem nem egyenletesen nő, hanem nekilódul, fellángol, vágtat, vad szökkenésekkel halad előre.

A nyilat csak akkor tudják ellőni, ha visszahúzzák. Amikor az élet téged húz vissza a nehézségekkel, azt jelenti, hogy ezután valami jó dolog fog következni. Tehát csak koncentrálj és tartsd a célod.

Inkább legyen egy csodálatos fél órám, mint egy hosszú, semmilyen életem.

Ha hagyod, hogy az emberek kikezdjenek és azt mondják, hogy semmit nem érsz, akkor megadod magad nekik. A behódolással lényegében engedélyt adsz nekik erre. Senkinek nincs joga elvennie az erődet, az a tiéd és csakis a tiéd.

Minél többet hiszel el a szerelemről, amit megkaphatsz, annál több jelenik meg az életedben. A legkiszámíthatatlanabb időpontban talál meg, akkor amikor nem is gondolnád. Talán egy nappal előtte azt mondod, soha többet nem fogadod el az eddigieket, másnap meg ott ülsz vele szemben és már azt sem tudod, hogy kerültél oda, csak abban vagy biztos, hogy most minden más.

- A szabadság azt jelenti, hogy mindent lehet?

- Nem, nem. Inkább azt, hogy senki sem mondja meg, hogy mit csinálj.

Nem hiszem, hogy a kapcsolatoknak csupán a testiségről kellene szólniuk. Más módon is ki tudod mutatni, ha valaki fontos neked.

Igaza van a mesének. Lehet békából királyfi vagy akár tündér. De nem a csóktól, hanem a bizalomtól. Ami abban a csókban van, hogy hiszel benne. Hiszed, hogy nem csak egy ronda, értéktelen, undok béka. Hanem valójában kedves királyfi, aranyos tündér. Hogy meglátod benne az értéket és akkor valóban azzá válik. A bizalmadtól, tőled.

Létrejött közöttünk valamiféle, a szexnél bensőségesebb kapcsolat. Olyan, ami a bőr alá férkőzik, a húsba eszi magát, az ember lényéig hatol és táplálás nélkül is évtizedekig élősködik odabent.

Életérzésről beszélnek. Azt mondják, hogy ha ezt eszed, ha azt iszod, ha ilyen parfümöt fújsz magadra, ha olyan autót vezetsz, akkor megkapod a hozzá tartozó életérzést. Pedig életérzés csak egy van. Az életérzésben magát az életet érzed. Azt, hogy megéled. Minden percét. Nem csak létezel, hanem élsz és szeretsz. Ez az életérzés, hogy van valaki, akinek boldogság adni, aki arra inspirál, hogy élj, hogy álmodj, hogy vágyj, hogy alkoss, szeress. Érzed az életet, az értelmét, a célját. Mert ő célokat ad, lelkesedést, örömet, életérzést.

Benned én lüktetek. Én vagyok a párnád. Én vagyok a súly a szendergő pillákon. Én vagyok talán az egyetlen leküzdhetetlen félelmed.

Egy levél. Mégsem az. Mégis más, mert a te leveled. Nem csak betűket, szavakat, mondatokat hordoz. Nem csak gondolatokat. Valami sokkal többet, érzéseket, hangokat, színeket, illatokat, történeteket, képeket, tájakat, erdőket, virágokat, világokat. A múltat, a jelent, a jövőt. Csodát és téged.

Bár az érzelmeinket és a testi reakcióinkat kevéssé tudjuk uralni, a gondolatainkat és a magatartásunkat viszont képesek vagyunk irányítani, és a helyes mederbe terelni.

Ha a szeretetünk mind szavakban, mind tettekben megnyilvánul, akkor mindent megtettünk, amit egy másik emberért tehetünk.

Elmenni akkor is nehéz, ha az ember egyébként akarja a dolgot.

Attól nem leszel bátor, hogy soha nem kérsz segítséget.

Rájöttem, hogy az emberi kapcsolatokban nem az a leglényegesebb, hogy mindenben egyetértsünk, hanem hogy képesek vagyunk-e megbeszélni az ellentéteinket.

Nagyon kellett szeretnem ahhoz, hogy ennyire tudjam gyűlölni.

Helyesen cselekedni összességében könnyű. Felismerni, hogy épp mi a helyes, az a nehéz.

Lemerült az akkumulátor. Nem tudsz telefonálni. Kell egy töltő, kell áram, ami életre kelti a készüléket. Mert erő, energia nélkül csak holt tárgy. Ahogy a lelked is az, önmagában és kell töltő, ami életre kelti. Ami erőt ad, biztatást, életet. A szeretet, az övé. A szeretete, amivel erőt ad neked. Az ölelésén, a mosolyán, a hangján keresztül. Így tölti ő a lelkedet, az életedet. A létezésével.

Emlékszem egy sorsfordító pillanatra az életemből. Valamiért megmaradt bennem, pedig nem ez volt a mi felejthetetlen nagy találkozásunk. Valamiért nyomott hagyott bennem. Valamiért éjszakánként kísért és addig-addig bukkan fel halovány emlékként a fejemben, amíg el nem mondhatom neked. Emlékszem, te csak arra vártál, hogy mondjak valamit, bármit. Igen, visszagondolva annyira egyszerű lett volna. Annyira könnyű lett volna kimondani és ezáltal megváltoztatni, a most megváltoztathatatlannak hit pillanatot, de én még sem mondtam semmit. De most már érzem, hogy még ha el is késtem vele, akkor is muszáj kimondanom. Egyszerűen nem mertem boldog lenni veled.

Meggyőződésem, hogy azokban a kapcsolatokban, ahol a nő és a férfi tényleg egyenrangú partnerként tekint egymásra, nincsen hazugság és megcsalás. Bizony, múlhat az egyenlőségen a boldogság.

– Mindenki azt gondolja, hogy boldog a vőlegényével, de nem az.

– Ezt csak maga látja így, mert így akarja látni.

– Így látom, mert tudom, hogy mi a valóság.

– Mit szeretne hallani?

– A valóságot.

– A valóság az, hogy férjhez fogok menni. A többi nem számít.

– Az sem számít, ami köztünk történt?

– Ne csináld ezt. Ne bánts.

– Az tud igazán bántani, aki fontos neked.

Statisztikailag egy átlagember egy csevegésben háromszor hazudik tíz perc alatt és ez csak egy átlagember.

A hazugságok bonyolultak. Az igazság egyszerű.

Vannak helyzetek, amikor hangosan kell kimondani az igazságot, különben nem tűnik hihetőnek.

Félek, hogy kisétálok ebből a szobából és sosem fogom a hátralévő életemben azt érezni, amit akkor érzek, amikor veled vagyok.

Az igazi szeretet fájdalommal jár. Önfeláldozással.

Szeretlek téged és különbnek tartalak mindazok között, akikkel találkoztam. Az eszem szerint már régen és végleg hozzád kapcsolódtam volna, de látod, hogy minden emberben egy külön világ él, titokzatos szövevénye érzéseknek, kényszerképzeteknek, amelyekkel sem eszünk, sem belátásunk nem tud megbirkózni.

Nem foghatunk rá minden sérülést egy dologra. Ami bánt minket, az halmozódik, folyamatosan történik. Egyik pofon után a másikat nyeljük le. Sokk után sokk, fájdalmas ütés után ütés jön. De akkor is, még ha pontosan tudjuk is, hogy jutottunk oda, az sem jelenti, hogy helyre tudjuk hozni. Nem gyógyíthatsz meg minden sebet és ez rendben van. Hinnem kell, hogy ez így van jól. El kell hinnem, hogy még ha valamit, úgy tűnik, nem is lehet helyrehozni, nem jelenti, hogy tönkrement.

A szerelem nem ismer sem részvétet, sem jutalmazást. Szeretni csak szabad elhatározásból, lelki és testi kényszerből lehet. Csak az ilyen szerelemnek van értéke és az ilyen szerelmet nem lehet mesterségesen kitenyészteni. Nem lehet ravasz terveket kiagyalni. Nincsenek fortélyok és alakoskodások, amelyekkel szerelmet lehetne szítani.

Az egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban.

Az még nem hűség, ha gyáva vagy a hűtlenséghez.

Extrákat ajánlanak az autódhoz. Mindenféle berendezéseket javasolnak, hogy az utazás mindig kellemes legyen. De neked egyik sem kell, mert nem ezektől kellemes az utazás. Te csak egy különlegeset szeretnél az autódban, hogy minden utazás élmény legyen. Hogy az utad élmény legyen. Egyet, az egyetlent. Őt.

Vannak dolgok, amiket soha nem lehet elfelejteni. Túlélni igen, megbocsátani igen, megbánni, jóvá tenni igen, letagadni igen, de elfelejteni soha.

Van egy pont, amikor megváltozol. Amikor dühös vagy a korábbi életedre annyira, hogy egyetlen választás van. Az egész hátralévő életedet köteles vagy boldogan élni. Mert ezért vagy itt, semmi másért.

A megkeseredett ember csak mérget szór szét a világban. Mert csak a saját keserűsége okát látja benne. A megkeseredett ember mindig igazságtalan, mert igazság csak a teljességben lehet. A megkeseredett ember mindig bűntudatot ébreszt azokban, akiknek hálával tartozik és szövetségest talál azokban, akik a dühe jogosságát fenntartás nélkül elfogadják. Végül mindig elfordul a szövetségeseitől. Ahogy elfordul azoktól is, akik pont azért nem lesznek a szövetségesei, mert szeretik.

Attól még nem leszünk jók, ha nem követjük el a rosszat.

Az, hogy kibe szeretünk bele, soha nem döntés kérdése. Az, hogy kit szeretünk egy életen át, mindig döntés kérdése.

Ha azt kérdezed, hogy igazi szeret köt-e össze egy másik emberrel, kérdezd meg magadtól, hogy mennyire vagyok szabad ebben a kapcsolatban? Ha nem vagy szabad, akkor ez nem szeretet, csak ragaszkodás.

A dolgok mennek a maguk módján és nem te vagy az, aki változik. Az életed változik.

A valódi szeretetben szabad vagy és boldog, és a másik is az. Ha nem, akkor ez nem valódi szeretet, csak tapadás, ragaszkodás, kizsákmányolás. Ez vonatkozik szerelemre, párkapcsolatra, barátságra, bármilyen szeretetre, amely a másikkal összeköt. Teljesen mindegy, hogy te ragadsz rá vagy ő ragad rád, ha úgy érzed, hogy hozzá vagy kötve. Vagy ő hozzád és nem működnek a szárnyaid, akkor ez nem szeretet, hanem kizsákmányolás. Az igazi szeretetben nincs erőszak, nincs függés, nincs önzés. Lehet, hogy te vagy önző, lehet hogy ő. Lényegében mindegy. Ha nem repülsz a jelenlétében, ha ő nem hagy szabadon repülni vagy te nem engeded őt, ha úgy érzed, hogy a másik tapad hozzád rád vagy te tapadsz rá. Tudd, hogy ez a kapcsolat túlélt vagy sohasem volt igazi.

Amikor valaki eltűnik az életedből és nem lehet visszacsinálni, hogy újra láthasd, hogy elmondhasd neki azokat a dolgokat, amiket akartál, foghatsz papírt és ceruzát, és írhatsz egy levelet. Ez lehet végtelen hosszú vagy csupán egy szó. Leírod, hogy milyen ember volt. Csak, amit érzel. Aztán ahelyett, hogy összehajtanád, meggyújtod és a füstjét elviszi a szél, és a füsttel együtt a benned lévő fájdalmat is.

A szeretetet és kizsákmányolás nem fér össze.

Nem is tudod hányszor éled újra általad a lelkem a saját hamvaiból, mint egy főnix, amikor szorosan magadhoz ölelsz.

Korábban az életemet egyszerűen csak túl akartam élni. Átvészelni, lesz ami lesz alapon. Ha szerencsém lesz, talán nem lesz annyira rossz. De aztán elkezdtem irányítani az életem és szeretni. Szeretni akkor is, amikor arcul csapott vagy horzsolásokat szereztem. Amikor küzdenem kellett vagy amikor igazságtalanság ért. Szeretni akkor is, amikor azt éreztem, hogy most senki nem szeret.

Ha képtelenek vagyunk a másik nélkül élni, akkor édes mindegy, hogy boldogok vagyunk-e.

Az igazi férfinak egy nő nem csupán a szeretője, nemcsak a gyermekeinek anyja, hanem az ő anyaistennője, aki emberré formálta őt a szinte semmiből.