Ha megvan a szeretet, a szerelem, a kompromisszum, a bizalom, az őszinteség és semmit sem titkolsz el a másik elől, akkor nem lesz rés a pajzson, amin egy harmadik beférne.

Vannak napok, amelyek tökéletesre sikerülnek, nem feltétlenül azért, amit aznap véghezvittünk, hanem azért, amit akkor éreztünk és amire mindig is emlékezni fogunk belőle.

Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál engem. Szeretném, ha véleményt mondanál, de nem adnál tanácsot. Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél. Szeretném, ha segítenél, de nem akarnál dönteni helyettem.

Nem azt kell nézni, hogy milyen lett, akit szeretünk, hanem hogy ki volt ő.

Te meg én vajon nem vagyunk méltók a megbocsátásra? Mindenki méltó rá. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy újjáteremtse magát és újjáalakítson mindent, megpróbálja újra, még egyszer, legalább utoljára.

Minden csak annyira bonyolult, amennyire azzá teszed magadnak.

Én a jöttödre vártam és te megérkeztél. A jöttödre vártam és tudtam, hogy aki megérkezik, az tovább is áll és hogy a kettő között a szívemen áthaladtál? Részemről a szerencse.

Ne hagyd magad még önmagadtól sem befolyásolni.

Szerelmet csempészett a tavaszomba és az agyonhasznált szívembe.

Ő alattomos módon az elmémet izgatta fel. Ebben a férfiban az intellektus pofátlan határozottsággal párosult és hadvezért szült, aki bármennyire aggasztó is beismernem, rést talált a pajzsomon.

Vannak emberek, akiket talán soha többet nem látunk. Mégis azt érezzük, hogy magukkal vittek valamit belőlünk. Akkor láttam őt először és utoljára. Még néhány napig eljátszottam a gondolattal, hogy megelőlegezzek magunknak egy olyan jövőt, amiben mind a ketten szerepelünk, de a sorsnak más terve volt velünk. Talán csak azért került az életembe, hogy képes legyek tovább állni egy megkövesedett kapcsolatból, hogy újra elhiggyem van remény és van szerelem. Olyan tökéletes pillanatok voltak ezek, amiről álmodni sem mertem volna azelőtt. Bár talán tudatában sem volt, mégis életet adott.

Egy napon felállt és azt mondta, hogy nem hiszek többé a szerelemben. Pedig a lelke mélyén hitt benne, nagyon is. Hitt abban, hogy majd jönni fog az a bizonyos valaki az életébe, aki újra reményt ad neki, csak egy valamit felejtett el, beengedni. Megnyitni a szívét és engedni. Engedni azt, hogy érkezzen, hogy betérjen, hogy tiszta szívéből szeressen.

Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad.

A gyűlölet erőt ad. Sokkal több erőt ad, mint a hit, a remény, a szeretet.

A megbocsátás nem érzelem, hanem az a döntés, hogy elfogadjuk a másik személyt annak ellenére, amit tett.

Nem vagyok egy olyan pozitív gondolkodó, aki mániákusan hisz abban, hogy ha szépekre gondolunk, akkor az élet is az lesz. Szerintem belefér az is, hogy nem, hogy rosszul sülnek el dolgok és jön a légüres tér.

A szabadság egy párkapcsolatban nem azt jelenti, hogy visszaélek a másik szeretetével.

Az elhallgatás éppen olyan bénító, mint az őszinteség.

Az igazi szeretetben nem rab vagy, hanem szabadon ki tudod bontakoztatni az értékeidet.

A szeretet nem rabság, hanem egymás megértése. A másik lényének a tisztelete.

A múlt valóság. Nem csupán árnyak kusza halmaza. Ereje van.

A halál csak az életnek vet véget, az emberi kapcsolatoknak nem.

A sebhelyek olyanok, mint a csatában szerzett sérülések, a maguk módján gyönyörűek. Megmutatják, min mentél keresztül és milyen erősen kerültél ki belőlük.

Önmagunk megismerése egyben önmagunk legyőzését is jelenti.

Nincs semmiféle sors. Csak véletlen események vannak, amelyek megtörténnek velünk, mi pedig csak később fejtjük meg az értelmüket.

Maga az ember sokszor nem is sejti, hogy mi történik vele vagy teljesen hamisan láthatja azt, ami történik, miközben az eseményeket a saját világfelfogása szerint próbálja rendezni. De a sorsnak saját logikája van.

Minden leheletünk és lépésünk a jövőt alakítja.

Hallgatni és némán figyelni valakire, nagy művészet. Ehhez jóság kell. Szeretet és alázat.

Mindenki, aki meghallgat minket és a teljes figyelmével ajándékoz meg, azt az érzést adhatja nekünk, hogy érdemes élni.

A szabadság a választás lehetősége. Hazudsz magadnak vagy őszinte vagy magadhoz. Rajtad múlik minden.

Az egyik legrosszabbul működő dolog, hogy az érzéseikről a férfiak nem akarnak beszélni.

A szeretet az, amikor nem kell szégyellni magunkat.

Fogadj el annak, amilyen ma vagyok és ne utasíts el azért, amilyen tegnap voltam.

Néha nincsenek okok. Néha a dolgok megtörténnek és semmit sem tehetünk, hogy értelmet találjunk bennük.

Nem hiszem, hogy ki lehet játszani a sorsunkat, nem számít, milyen messze vagy milyen gyorsan futunk.

Anyu azt szokta mondani, hogy a lányok nem dühöngenek. Mi elégtételt veszünk.

Nehéz megmondani, mikor és hogyan fogjuk elveszíteni azt, akit szeretünk. De szomorú lenne, ha azért nem engednénk meg magunknak, hogy szeressünk, mert félünk a másik elvesztésétől.

Félsz lazítani, félsz elengedni magad, félsz bárkit is közel engedni magadhoz, mert még véletlenül beléd lát.

Fél attól, hogy kiderül, mi lakik benne. Fél, hogy olyasmit talál odabent, amit nem tud irányítani.

Szeretem az éjszakákat. Hajnali háromkor tehetsz vagy mondhatsz olyan dolgokat is, amiket délután háromkor egyszerűen lehetetlen.

Nyugodt szeme van, gondolta. Sötét és nyugodt. Sokat látott szempár, de a tulajdonosa megtanult együtt élni a látottakkal.

Egy igazi nő sosem féltékeny, hanem hisz magában, mert pontosan tudja, hogy az értéke felbecsülhetetlen.

A szerelem sosem egyoldalú vagy önző. A szerelem nagyvonalú és jó irányba változtatja az életet. A szerelem nem rombol, a szerelem épít.

A lélekjelenlét azt jelenti, hogy a lelked jelen van. Egyébként nincs jelen. Százfelé figyel, érzelmek, indulatok, félelmek terelik, a tegnapon rágódik és a holnaptól fél.

A nagyobb változások kis pillanatokból erednek, amikor megállunk és megnézzük, hogy kik vagyunk. Mivel valahányszor rájövünk, mekkora utat tettünk meg, azt is látjuk, hogy milyen nagy út vár még ránk. Hogy teljesen átváltozzunk, talán fel kell szabadítanunk magunkat minden kötöttség alól, hogy új útra léphessünk, a helyes útra. De, ha a végén rájössz, hogy az, akivé lettél, még nem az, akivé lenni akarsz, még mindig visszafordulhatsz és megpróbálhatod újra.

Te egy olyan srác vagy, akinek az olyan lány, mint én, egy szavát sem hiszi el. Egy nézését sem, egy mosolyát sem.

Ha valamit nagyon akarsz, nem kapod meg. A szüntelen akarásoddal elrontod az érlelődés folyamatát. Ami a tiéd, megkapod idejében. Amit nem kapsz meg, nem a tiéd.

A szeretet nem jégkrém, amit az ember betesz a frizsiderbe. Nem áll el. A szeretetet gyakorolni kell.

Amikor észreveszed, hogy a srác másképp néz rád, amikor megcsillan valami a tekintetében. Abban a percben tudod, hogy a teljes figyelme rád összpontosul.

Ha kiabálok, rendszerint nincs igazam. Ha te kiabálsz, neked nincs.

Érett problémákkal küszködő éretlen ember. Pontosan ez az emberi élet.

Lehet sok nagy ő, de mindenkinek csak egy olyan adatik, aki kiforgatja minden sarkából az életét.

Nem rád gondolni olyan, mintha nem lélegeznék.

Egy nagyon bölcs ember egyszer azt mondta, nem mi választjuk a szerelmet, hanem az választ minket. Az igaz szerelem sosem múlik el.

Ha nem érted meg igazán a társadat, akkor igazán szeretni sem tudod és nem tudsz igazán törődni vele. Minél inkább megértesz valakit, annál jobban fogod szeretni.

Neked kell eldöntened, hogy a szőnyeg alá söpröd a port egy életen át, másokat hibáztatva vagy szembenézel azzal a ténnyel, hogy neked is vannak hibáid és megérted, hogy azok a bizonyos hibák hogyan hatnak a környezetedre. Ha pedig felfedezed őket, jöhet a feldolgozás, az átírás, hogy aztán tiszta lappal kezdhess egy új életet.

Sérelmünktől nem könnyű szabadulni, mert ezer érzékeny idegszállal van belenőve a lelkünkbe. Ha húzták már fogadat, tudod miről beszélek. Akármilyen fájós az a fog, a tiéd. Nem szívesen adod.