A bevésődés valaki iránt az olyan, hogy amikor meglátod, minden megváltozik, mintha hirtelen nem is a gravitáció tartana a földön, hanem ő. Semmi más nem számít, bármit tennél, bármi lennél őérte.

Aki nem hoz döntést, az hatalmas döntést hoz.

Az élet nem egy tündérmese. Ha éjfélkor elveszíted a cipőd, egyszerűen részeg vagy.

Szeretem a hazugságokat, csak azt nem, amikor rájövök.

A lánc nem téphető szét, de némi erőfeszítéssel el lehet vágni. Igaz szerelem az, amit egy harmadik személy képtelen szétszakítani. Imádom az ilyen tutimegmondó könyvek-féle bölcseleteket. Olyanok, mint a Biblia, bárhogy lehet magyarázni. Kérdés csupán, vajon ki a harmadik? Vagy a második? És melyik az igaz szerelem?

Akkor valódi egy kapcsolat, ha mind a két fél ugyanabba az irányba repül, ugyanabban a magasságban és teljes önszántából.

Ha hívsz, nem mondom azt neked, hogy mindennap egy kicsit belehalok a hiányodba. Nem mondom, mennyire várom már, hogy lássalak. Nem mondom, hogy bárcsak már itt lennél. Sőt azt sem, hogy minden áldott este a könnyeimmel küszködöm, mert olyan ez, mintha egy darabot téptek volna ki belőlem.

Szörnyű egyedül lenni, amikor ketten voltunk.

Olyan érzés volt a szemébe nézni, mintha szavak nélkül akarná nekem megmutatni a világot. Azt a világot, amiben benne van. Amiben valamikor régen még én is benne voltam. Nem tudom, hogy meddig álltunk ott a folyosón, de azt akartam, hogy létezzen egy olyan gombféleség, amit ha most megnyomok, akkor örökre itt maradunk. Ő örökké így fog rám nézni, nekem pedig semmi más dolgom nincsen, mint hogy megszokom ezt. Igen, azt hiszem, képes lennék rá. 

Azt akartam, hogy vége legyen. Hogy egyszer és mindenkorra véget érjen. Túl régóta cipeltem már magammal. Ideje letennem valahol. Mondjuk pontosan itt. Igen, itt a küszöbön pont jó lesz. Ennyit érdemel. Se többet, se kevesebbet.

Az élet annyi, mint megújulni, újra és újra. Ezt az évszakok is tudják.

A szeretet százszor erősebb, mint az akarat. Ezért akarattal sem előidézni, sem megszüntetni nem lehet.

Soha nem teszünk le arról, hogy megleljük a valódi társat, az örök szerelmet úgy, ahogyan arról kislányként álmodtunk, ahogyan mindezt a filmekben láttuk. Ez nem korfüggő. Lehetünk húszévesek, ötvenévesek, talán még százévesek is. Vannak szünetek, időszakok, amikor látszólag hanyagoljuk a témát, sőt úton-útfélen azt hangoztatjuk, hogy milyen jó egyedül. Aztán jön egy borús este, egy hideg karácsony, az egyedül töltött szülinap és rájövünk, hogy megint hazudtunk magunknak. Társat szeretnénk végre. Egy életre.

Vihar voltál napos időben, mennydörgés az unalmas, felhőtlen égen.